A kutyáknak gazdájuk van, a macskáknak személyzetük – A macska szociális viselkedésének megértése

Az ókori egyiptomiak úgy hitték, hogy a macskák istenek. Az európai középkorban a macskákat megbélyegezték, mivel úgy vélték, hogy a boszorkányok társai. Akárhogy is, sokáig titokzatosnak és megközelíthetetlennek tartották őket, és ez a vélekedés a háziasított macskák esetében mind a mai napig megmaradt.

A macskák csak néhány ezer évvel ezelőtt váltak az emberek házi kedvenceivé, szemben a kutyákkal, amelyeket több mint 30 000 évvel ezelőtt háziasítottak először. A kutyákkal ellentétben a macskák nem társas életmódra termettek, mivel őseik az afrikai vadmacskától eredeztethetők, amely leginkább magányos életmódjáról ismert. 

A macskákat és feltételezett „magányos” viselkedésüket övező titokzatosság ellenére a házimacskákról régóta ismert, hogy mély érzelmeket táplálnak gazdáik iránt, és szoros kötelékeket alakítanak ki velük. Bár az, hogy egy macskának milyen mértékben van szüksége az emberrel való társas kapcsolatra, eltérő lehet, a macskák viselkedésének megismerése segíthet abban, hogy még jobban megértsük és értékeljük macskabarátainkat.

A macska-kód megfejtése

Szőrös cicáink sokféle viselkedést mutatnak, amelyeket megpróbálunk megfejteni. Emberként sok mindent feltételezünk róluk, és mégis, valójában csak homályosan sejtjük, hogy mit akarnak mondani nekünk.

A macskád felemelt farokkal köszönt a nap végén. Lehet, hogy a lábaid közé siklik, és még némi dorombolást is hallhatsz. Mindezt úgy értelmezed, hogy a macskád örül, hogy lát téged. De vajon tényleg így van?

A felemelt farok például valószínűleg nem az öröm kifejezése, hanem valójában a kapcsolatfelvételre való hajlandóság jele. Képzeljük el a vadmacskát a dzsungel magas füvében. Csak a farok felemelésével hívhatja fel magára csendben a figyelmet. Ezzel azt üzeni, hogy „készen állok a beszélgetésre”.

Ha ki-be csusszan a lábaid között, az a macska szeretetének tűnik, de ez általában nem a szeretet jele. A legtöbb esetben a macskád vagy a figyelmedet próbálja felhívni magára – valószínűleg az ételért -, vagy a területét jelöli meg.

Általában azt feltételezzük, hogy amikor macskáink dorombolnak, akkor boldogok, vagy legalábbis azt adják tudtunkra, hogy szeretnek minket.

A macskák viselkedésével kapcsolatos kutatások azonban egyre inkább azt mutatják, hogy a macskák dorombolásának számos más oka is van, kezdve attól, hogy kényelmetlen helyzetekben önnyugtató mechanizmusként szolgál, egészen addig, hogy meggyőző eszközként szolgál, ha valamit akarnak.

A macska szeretetének legmeghatározóbb kifejezése a dagasztás. Ez a viselkedés a korai, kiscica-kori időkre nyúlik vissza. A dagasztást a kiscicák ösztönösen végzik, hogy a szoptatás során serkentsék a tej termelését az anyamacskánál.

Társadalmi hierarchia

A macskák világában van egyfajta hierarchikus struktúra, és az embernek ehhez nagyon kevés köze van. A nőstény macskák például nagyobb valószínűséggel alkotnak közösséget, mint a kandúrok.

Az elvadult nőstények gyakran alkotnak csoportokat, és ezekben a csoportokban az a macska, amelyiknek már volt alma és kiscicákat nevel, feljebb kerül a ranglétrán. Az ivartalanított nőstények ezzel szemben általában a hierarchia alján helyezkednek el. A kandúrokkal ellentétben pedig a nőstény macskák csoportjai egyértelmű szolidaritást mutatnak a csoporton belül.

A kandúrok egy sor íratlan szabálynak köszönhetően találják meg helyüket a hierarchiában. Ez igaz, akár kóbor macskákról, akár háziasított macskákról van szó.

A kandúrok nagyon brutálisak tudnak lenni a ranglétra kialakítása és fenntartása során, bár az ivartalanítás általában némi nyugalmat biztosít a csoportban lévő kandúrok között. Az együtt élő hím házimacskák között a rangsor általában apró gesztusokon keresztül válik nyilvánvalóvá – ki eszik először, ki hol alszik, és így tovább.

Az ember és macska kapcsolata

A kutyák számára gazdájuk az „alfa”, ő a falkavezér. A macskák esetében ez nem így van. Úgy tűnik, hogy a modernkori házimacskák hajlandóak alkalmazkodni a környezetünkhöz, cserébe egy kis társaságért (de csak ha éppen akarják!), rendszeres ételért, egy kellemes alvóhelyért és egy meleg napsütötte helyért, ahol szundikálhatnak.

Bár úgy tűnik, hogy az ember-macska kapcsolat nem mutat egzakt tudományos összefüggéseket, a kutatók bebizonyították, hogy a macskatulajdonosok számára a macskákkal való együttélésnek mind fizikailag, mind mentálisan jelentős előnyei vannak.

Tanulmányok kimutatták, hogy a macskatulajdonosok boldogabbnak, magabiztosabbnak és kevésbé idegesnek érzik magukat, mint azok, akiknek nincs macskájuk.

Azt mondják, hogy jobban alszanak, jobban koncentrálnak, és az életükben felmerülő problémákkal is könnyebben szembenéznek. A szakértők azt is elmondták, hogy a macskák segítenek enyhíteni a stresszt, segítenek abban, hogy érzékenyebbek és gondoskodóbbak legyünk, és valóban jót tehetnek a fizikai egészségünknek.  

Mindezen okok miatt nyilvánvaló, hogy a macskákat miért tisztelték, mitizálták és szerették annyira az idők során.