A kedvencek gyászolása

Amikor a Darabos család elvesztette szeretett schnauzerét, Buksit, teljesen összetörtek. Öreg volt már és különböző súlyos betegségekben is szenvedett. Bár a család egyetértett abban, hogy helyesen cselekedtek a megfelelő időben, az elaltatás mellett hozott döntésük a család minden tagját keményen érintette. A döntés nagyon különböző módon érintette őket, mert az igazság az, hogy amikor egy házikedvencet gyászolunk,nincs helyes módja a veszteség feldolgozásának.

KÜLÖNLEGES KÖTELÉK

A szomorú igazság az, hogy egyetlen házi kedvenc sem él örökké. A kutyafajták átlagos élettartama alig több mint 11 év (a nagyobb testű fajták fiatalabb korban pusztulhatnak el, mint a kisebb testű fajták), a házimacskák átlagos élettartama pedig alig több mint 15 év.

Megértjük, hogy a kedvencünkkel való együttélés elkerülhetetlenül veszteséggel jár, de reméljük, hogy ez nem valamikor a közeljövőben következik be. Azok az élmények, amelyeket négylábú társainktól kapunk, csodálatossá teszik az együtt töltött időt.  

Számos tanulmány kimutatta, hogy az emberek rengeteg érzelmi előnyhöz jutnak a háziállatok által, társaságot és örömöt nyújtanak érezzük, hogy valaki szeret és hogy valakit szerethetünk, hogy szükség van ránk, ugyanakkor felelősséget és biztonságot is jelentenek.

A háziállat-tulajdonosok általában tovább élnek, mint a nem háziállat-tulajdonosok, és kevesebbszer fordulnak orvoshoz, pszichiáterhez, illetve terapeutához.  

Gyakran nehéz eldönteni, hogy mit tegyünk, amikor a kedvencünk elpusztul. Egy háziállat halála ugyanolyan érzelmeket válthat ki, mint bármely más családtag elvesztése.

BÚCSÚ A KEDVENCEDTŐL

A Darabos család kölyökkorában fogadta örökbe Buksit, aki élete nagy részében energikus, kíváncsi, védelmező és bolondos volt. Miután Buksi elpusztult, Darabos néni elviselhetetlenül csendesnek találta a házat, Darabos bácsi pedig nehezen ismerte be, hogy szomorú. Ezt az időszakot nem volt könnyű átvészelniük, és nem ők az egyetlenek, akik ilyen nehézségekkel küzdenek.   

A kedvencünk elvesztése miatti gyászhoz stigma is társulhat. Azok a kívülállók, akik még soha nem élték át ezt a veszteséget, azt mondhatják, hogy „csak szerezz egy másik háziállatot”, és nem értik meg a gyászod mélységét. A szakértők azonban elmondják, hogy te valójában egy családtag elvesztését gyászolod.

Ebben az időszakban fontos, hogy megengedd magadnak, hogy gyászolj. Lehet, hogy a ház csendesnek tűnik, és kényelmetlenül érezheted magad, de mindez normális. A szakértők azt javasolják, hogy vezess naplót, és beszélj egy tanácsadóval vagy egy baráttal, aki megérti a veszteségedet.  

Ha kedvencedet elaltatták, mint a Darabos család esetében, próbálj meg nem ragaszkodni kedvenced utolsó pillanatainak emlékéhez. Inkább próbálj meg a szép időkre emlékezni – a hosszú sétákra, az apportírozós játékokra vagy a kanapén való összebújásra. És bocsáss meg magadnak, ha bűntudatod támad. Ne feledd, hogy mindent megtettél szeretett kedvencedért, amit csak tudtál.  

Ha vannak gyermekeid, különösen, ha ez az első tapasztalatuk a gyászról, a szakértők azt javasolják, hogy nyíltan beszélj velük. Ha nem kérdezősködnek, próbáld meg kideríteni, hogy érzik magukat, és játékkal vagy alkotással vond be őket a beszélgetésbe. Szükség esetén pedig tanácsadótól is kérhetsz segítséget.

A HÁZIÁLLAT ELVESZTÉSÉVEL VALÓ MEGBIRKÓZÁS

Buksi elvesztése után a Darabos család üzenetet küldött a barátainak, hogy tudassák velük a hírt. A gyerekek albumot készítettek a kutya életéről, és megemlékezést tartottak a tiszteletére. Ezek a tevékenységek mind segítettek a családnak elbúcsúzni, de sok más dolgot is tehetsz, hogy megemlékezz kedvencedről. Csak azt kell tenned, amit helyesnek érzel.   

Egy háziállat elvesztésének feldolgozása mélyen személyes élmény, de vannak dolgok, amelyekkel megkönnyítheted a gyászt.

• Ne hagyd, hogy mások mondják meg neked, hogyan érezz. Bármit is érzel kedvenced elvesztése miatt, az megengedett. Ha dühös vagy, esetleg sírni akarsz – vagy nem sírsz -, az rendben van. És ugyanilyen elfogadható az is, ha nevetni támad kedved, és megtalálod az öröm pillanatait. Ne hagyd, hogy bárki azt mondja neked, hogy „lépj túl rajta” vagy „lépj tovább”.   
• Találj módot a gyászolásra. Egy temetés vagy megemlékezés segíthet neked és a családod tagjainak abban, hogy nyíltan gyászolhassatok.   
• Nyújtsd ki a kezed. Beszélj a barátaiddal, családtagjaiddal, tanácsadóval vagy egyházi személyekkel. Ha egyikük sem tud segíteni, keress valakit, aki tud. Számos online támogató csoport és fórum létezik kifejezetten a háziállatok elvesztésével kapcsolatban.   
• Állíts emléket neki. Megemlékezhetsz szeretett kedvenced életéről egy fa ültetésével, egy album készítésével vagy bármilyen más személyes dologgal, amely jelentőséggel bír számodra és a családod számára.  
• Törődj magaddal. Egy háziállat elvesztése stresszel jár, és felemésztheti az energiádat és az érzelmi tartalékjaidat. Fontos, hogy ne feledkezz meg az egészséges táplálkozásról és a sok alvásról. A rendszeres testmozgás szintén segít endorfint felszabadítani, ami javíthatja a hangulatodat. 
• Tartsd be a napi rutinodat. Különösen, ha más háziállataid is vannak, fontos, hogy megtartsd a napi rutint, és akár növeld a játékkal töltött időt. Más háziállatok is veszteséget élnek át, amikor egy társuk elpusztul. Ők is megérzik a hangulatodat, és a bánatodtól ők is levertté válhatnak.

Bár lehet, hogy soha nem szűnik meg hiányozni ez a különleges jelenlét az életedből, megtalálhatod a megfelelő módját annak, hogy gyászolj és megbecsüld a szeretetet, amit kedvenced adott neked.